Vázsonyi Judit: Rossz passzban

Rossz passzban

Elszöknek a nappalok, és én alig-alig vagyok
Ébreszt a hajnal, de eltévedek, még körül sem nézhetek,
már újra hív az álom, magam köré fonom hálóm,
s nem tudom, hol van a világom.

Iluh István: Hajnal

Hajnal

Szikrázik a hajnal
A mindenség lángol
Útra indul a Nap
Az ég kapujából

Ébrednek a dombok
A hegyek a völgyek
Madarat röptetnek
Az égre a tölgyek

Iluh István: Elkerültek

Elkerültek

Mindig olyan esetlen voltam
Elkerültek a nagy szerencsék
De ha a fűszálhoz lehajoltam
Vállamra szálltak a lepkék

Iluh István: Sétálok

 

Sétálok

Megyek a fényrajok
Hulló pihéit szedni
S hallom ahogy
Örvénylik dohog
A súlyos végtelen
Körhintáján
A semmi

József Attila: Talán eltűnök hirtelen

Talán eltűnök hirtelen

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.
 

Pilinszky János

...Rossz voltam, de te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál...
Végighallgattad mindig, amit mondtam,
Halandóból így lettem halhatatlan...

Juhász Gyula

A legszebb dal strófáiból
Bús lelkem száll az égbe,
Lelkem a megtört, megtiport,
Mely hasztalan lángolt, vivott
S most azt dalolja: Béke!