Molnár Ferenc

"Minden kis viaszgyertya
 megtanít bennünket arra,
 hogy érdemes egy kis fényért,
 melegért tövig égni, mert a
 kis dolgok fénye az, amely
 széppé, meleggé teszi az életet." 

 (Molnár Ferenc)

Vékony Andor

Messziről jöttem
Ajándékul nyújtom át
Lelkem aranyát

(Vékony Andor)

Iluh István: Sétálok

Megyek a fényrajok
Hulló pihéit szedni
S hallom ahogy
Örvénylik dohog
A súlyos végtelen
Körhintáján
A semmi

Bella István: És szólt a szó

És szólt a hegy:
- Ha alvó kő leszek,
hogy felébredjek,
kezedbe veszel-e?

És szólt a Nap:
- Ha már nappal leszek,
hogy megvirradjak, szemed
fölnyitod-e?

S a csillag szólt:
- Ha már csak fény leszek,
szemhéjad alá, látni
elrejtesz-e?

És szólt a tó:
- Ha tűz gyöngye leszek,
egy fűszál sóhajában
meghallasz-e?

És szólt a szó:
- Ha kucorgó fény leszek,
a szájad szélén, hogy megláss,
egyetlenegyszer kimondasz-e?!

Szent Gály Kata

"Boldog a virág és boldog a levél
Mert igazán virág és igazán levél
És nem akar látszani másnak.
Boldog az ember, ha igazán ember,
És nem ismeri útját a hamisságnak."

(Szent Gály Kata)

Rudyard Kipling: Ha...

Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;

ha álmodol - s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol - s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbírod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod,
de fölépíted nyűtt tagokkal is;

ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidőlt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: "Tovább!";

ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is - és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és - ami még több - ember léssz, fiam!

(Devecseri Gábor fordítása)

Dabi István: (...)

Amíg élsz, éljél
Teljes életet, egyszer
Úgyis vége lesz.

Míg mozogni tudsz,
Meg ne állj egy percre se!
Szíved majd leáll.

S akkor nincs tovább.
Akkor megpihensz, amíg
Újjá nem születsz.

Ancsel Éva

Akik a szemüket soha föl
nem emelték, akiknek nincs
hová fölnézniük- ők az égnélküliek,
a legszegényebbek.

(Ancsel Éva)

Grigo Zoltán: Valahogy úgy

Úgy gyere, mint aki mindig itt volt velem,
valahogy úgy mintha nem is jöttél volna,
olyan egyszerűen mint amikor reggel
csak kiszaladsz zsemléért a sarki boltba.
Ülj le mellém a lépcsőre a ház elé,
jól fog esni a kávé majd a kezedből,
fordítsuk ki együtt a múlt minden zsebét,
és játsszuk azt, hogy voltunk a kezdetektől.
Hallgassuk együtt utoljára a csendet,
behunyt szemmel mozdulatlanul mint a kő,
felejtsük el az eltelt hosszú éveket,
az egymás nélkül töltött tengernyi időt.
Úgy aludtunk mi némán hosszú ideje,
mint a föld mélyébe temetett világok,
de nézd! - a nagy csendes hó alól - kikeltek
és tavaszról álmodnak már a virágok.

Sík Sándor: A hajnal szerelmese

Azt szeretem, aki nevet,
Akinek rózsaszín az arca,
Aki örül, aki kacag,
Aki dalolva megy a harcra.

Enyém az áprilisi szellő.
A feslő bimbót szeretem,
A hasadót, a harmatosat.
A hajnal a szerelmesem.

Az én emberem a gyerek,
A nagyszemű, nevető gyermek,
Akiben szűz minden-csírák,
Ezer erők rügyezve kelnek.

Az én emberem, aki fölkel,
Az induló, az ébredő,
Akinek győzelem az álma,
Akiben dalol a jövő.

Szeretem azt, aki akar,
Aki remény, aki ígéret.
Az enyém a vér és a tűz:
A fakadó fiatal élet.

Az ébredő napot imádom,
Megyek a virradat elé.
Az én lelkem a tüzek lelke,
Az én dalom a hajnalé.

Bozzay Margit: Talán

Égnek a lelkemben gyönyörű szavak
És nem tudom papírra vetni őket...
Ott bent még szikráznak, tűzzel égnek,
S mire lassan napvilágra érnek,
Tüzes üszök meg hamu lesz csupán...

Elámulok a nagy színes csodán
Ami ott belül, büszke lánggal ég...
Ha volna szóm - talán - megértenéd;
Így minden lassú, néma lángra gyúl,
Ég... ég... szó nélkül oltatlanul...

Gámentzy Eduárd: Aludj kedvesem

Ne mozdulj kedvesem, ha fáj!
Feküdj nyugodtan, itt vagyok!
Karom erős, megóvlak tudod!
Ha jönnének érted csúf angyalok.

Mi az nekem? - hiszen ismersz!
Északon döntöttem a fát
és térdre hullott előttem minden,
Az erdő és a nagyvilág!

Őrzöm az ajtót, aludj kedvesem!
Az infúzió halkan dobol.
- Emlékszel? - Ismerjük ezt a táncot!
Egyszer jártuk már valahol!

Ne bánkódj! - A hajad újra kinő!
Így is szép vagy! - hidd el nekem!
Nem sírok! - én nem! Csak a por...
- Aludj nyugodtan... kedvesem!

- szeretve lenni -

- szeretve lenni -

folyton kutatok a valami után
és keresem azt a valakit
aki olyanná tesz
mint egy halkuló rácsodálkozás

(Csurai Zsófia)

Ámon Ágnes

 

Fáradt kezedre könnyesen hajolva
Megköszönöm néked az életet,
Az, álmaim s fehér szívedből nőtt
Meséidet, a tündérszépeket.

(Ámon Ágnes)

Reményik Sándor

 Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.

(Reményik Sándor)

Benczes Sándor Gábor: Gyere, kedves

nézd,
mint vajúdik az égre vöröslőn a Nap,
csintalan játékot űz a vén fák ágai közt,
s a tegnap még félénk rügyecske az ágon
mára kinyitotta színes bársonyszirmait,
nézd, nem rejtegeti többé ledér titkait.

hallgasd,
épp most csiklandozza a szellő
a fácska leveleit, azok zizegve sikongnak,
amott egy rigó fütyüli párjának szerelmes dalát
hívogatón, s ki tudja, hova bújnak buja szerelemre,
és hívlak én is, gyere, csendben hajtsd fejed mellemre.

Rövid versek és idézetek

"Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó-
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál."

(Ágh István)

*

Szikora Zsó: Vonalak

Megrajzoltalak magamnak,
talán szebb is, jobb is
mint amilyen vagy...

- olyan lelkem szerint való -

*

Markó Béla: Készülődés

érintelek csak
mint az eső a lombot
de hó leszek majd

*

"Igen, csak azt az egyet tudhatnánk, hogy
végül is megtörhetjük-e,
nem a magunkét, a másik magányát;"

( Pilinszky János)

*

 Jószay Magdolna: Apró gyöngyszemek

"Nem is kérdezem,
ma gondoltál-e rám,
a távolság ténye
olykor felejthető...
tekinteted
bensőmben őrzöm,
sajátom immár,
el nem vehető."

(részlet)

Gubcsi Lajos: Vélelmek

 

Kereső két karom
lehajtom
vállaidra
szíveidre, szíveimre
szakadó, alácsorgó könnyeidre
Szép hajnal virraszt ma ránk
Szemeink szomorú fényével ölelkezve.

Koródi Sándor: Szükség

Koródi Sándor: Szükség


Szükségem van Rád, hogy legyőzzem
a félelmeimet,
S béklyóikat lerázva, végre újra
szabad legyek.
Szükségem van Rád, hogy az lehessek,
aki vagyok,
S hazatérve Önmagamhoz, adhassam azt,
mit akarok.
Szükségem van Rád, hogy felemelj
erővel, hittel,
Hogy megküzdjek végre magammal, s újabb
próbatételeimmel.
Szükségem van Rád, hogy újra
higgyek, érezzek,
Szükségem van Rád, hogy Létezz,
mert nagyon szeretlek!

Bognár Barnabás: Ha mosolyt hozok...

Bognár Barnabás: Ha mosolyt hozok...


Ha mosolyt hozok a könnyek helyett,
így maradjak meg neked.
Ha csillogóra váltom a szemedet,
így maradjak meg neked.
Ha kezed kezemben megremeg,
így maradjak meg neked.
Ha én melletted állok félve meg,
így maradjak meg neked.
Ha szeretnék együtt félni veled,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok én neked a szeretet,
így maradjak meg neked.
Ha velem a szép még szebbé lehet,
így maradjak meg neked.
Ha te szépnek látod a lelkemet,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok az, aki más nem lehet,
így maradjak meg neked.

Nagy István Attila: Ha most elmennél

Nagy István Attila: Ha most elmennél


Ha most elmennél,
utánad futnának az utak,
az elveszített évek sűrűjében
magára maradna a remény,
s nem volna más,
csak az éjszaka üres csendje,
amely megfojtja a vágyat.

Ha most elmennél,
utánad kószálnék én is,
mert magaddal vinnéd
a keskeny ösvényeket is,
amelyeken elbotorkálok
naponként hozzád.

Csoóri Sándor: Galilei fejszéje

Csoóri Sándor: Galilei fejszéje

Sodródom megint, csúnya és fáradt vagyok.
Egy elhagyott asszony káromkodik, ha meglát.
Egy asszony. Egy anya, akit az óceánok
se tudnának már meggyógyítani soha.
Hiába üzenem neki, hogy szerettem valamikor,
de a pókok azóta behálózták a
mindenséget. Hegytől hegyig, Földbe
tört villámoktól föl a Holdig.
Szegény Galilei is fönnakadt már
hasonló szövevényen. ,,Döntsd el, hogy
ki vagy" - vágták szemébe szigorú papok.
De már késő volt minden válasz.
A dühös lángész magasba dobott egy fejszét,
s a fejsze ott kering azóta is a Nap körül.

Versekből idéztem

Szivembe zártalak, sosem feledlek,
Mindenütt, mindenben téged kereslek,
Mámoros lélekkel átalövezlek.

(Recaizade Mahmud Ekrem)

*

Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott szememben a világ,
fájdalmaink a létezésben,
vagy ép üvegben a szilánk!

(Kiss Dénes)

*

Lehunyt pilláid mögé
rajzoltam kusza álmokat
s hogy megnyugtassalak
szívem dobbanásával
magammá visszhangoztalak.

(Oláh András)

*

Ha nem szeretnél, bárki lehetnék,
s ha nem szeretnélek, nem lehetnél
az egyetlenegy.

(Pethes Mária)

*

Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én ugy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok.

(József Attila)

Márk Miklós: Másik

Márk Miklós: Másik

Emlék...
Lepel alatt ébredő
szárnyszegett pillanat,
nem, nem ismered,
valahogy itt maradt.
Másik történet, mégis
a part ugyanaz,
apró kavicsok, hallgatag
kövek, én is némán
álmodom, majd mozdulok,
s leszek sóhajod része.

Jártál már erre, tudom,
talpad alatt ismerős kövek,
szellő táncol hajadban, majd
utat vág bús kalászok között,
mint halott katonák, úgy fekszenek,
miért megyek?
Hiszen repülni vágyom,
most mégis maradok,
nem, nem álom;
szemenszedett igazság…

Álmod, mint igazgyöngy,
kagyló rejtekében,
ha másik is lesz,
Tied marad!

Versekből idéztem...

Óh, Tavasz, óh, Húsvét,
Emberek ősi biztatója,
Csak azt szórd szét köztünk:
Állandó a tavaszi óra
S ilyen marad.

(Ady Endre)

*

Vedd le polcodról a szerelmes leveleket,

a fényképeket, a csüggedt cédulákat,
hámozd ki önnön képed a tükörből.
Ülj le. Gyönyörködj életedben.

(Derek Walcott)

*

Ha reggel a` szép nap kisüt,
`S mosolyg az élet mindenütt -
Használd a` bájos életet,
Mert változó, `s ritkán nevet.

(Lauka Gusztáv)

*

Idesodródtam,
aranyba, hőbe,
ide az áldott mezőbe.
Semmi bajom,
csak más a tekintetem,
s néha a szívem fölé
téved kezem.

(Nagy László)

*

Szeress! Mélyen és rendíthetetlenül!
Szépen, gyengéden és erősen!
De nézd meg, hogy kit,
Mert a csalódás a földre terít.

(Ágai Ágnes)

*

Varázsolj el engem
takarj be engem
szüntess meg engem
hogy ne legyek én
csak Te - csak Mi.

(Őri István)

*

Idézetek vesekből...

"Találkozás és búcsúzás
az élet annyi csak,
Valaki jön, valaki megy,
S az emlék megmarad."

(Leonard Da Ung)

*

"Karollak, vonlak s mégsem érlek el:
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk"

(Ady Endre - A fehér csönd)

*

"Elérhetetlen marad valami,
valami mindig elérhetetlen marad,
de egyre ismerősebb az út odáig:
mert mindig újrakezdjük,
mert mindig újrakezdjük, és egyre otthonosabb az táj:
térképe testünkre rajzolódik.

A titkok titka ez: az újrakezdés."

(Szilágyi Domokos)

*

"Akit sorsa meg akar tartani
        síriglan-reményben ég el.
 Akit sorsa el akar veszteni:
        megveri tehetetlenséggel."

(Szilágyi Domokos)

*

Nincs remény és
Ő sincs már,
csak a szívem őrzi
vár és vár...

(Crystal)

*

"A hangod akkor legszebb
ha kerete a csöndnek,
a hajad akkor legszebb
ha cseléde a napsugárnak,
az arcod akkor legszebb
ha emlékszem rája sírva,
a sorsod akkor legszebb
ha elszáll mint az ének."

(Weöres Sándor)

*