Tóth János

Szavak


Gondolatok törnek ki feltépve a hallgatást,
Szavakká gördülnek, betűgrafittal telnek a lapok,
Létem jövőbe szórja múltam, jelenem, de semmi mást,
Lelkemből papírra kövülnek a halk szakadó sóhajok.
Ha az idő elmorzsolt már hosszú évszázadokat,
S megsárgult lapokkal valaki a szavaimmal idéz,
Láthatja a nekem oly kedves fákat, tájakat,
Talán megsimogat majd a szó Ott, mint puha kéz...

Tóth János

 Túl sok ma a világ

Túl sok ma a világ
nyugalomra, csendre vágyom,
lennék elfeledve végre
egy sötét padláson,

mint egy kopott doboz
melyre port ültet az idő,
s fölötte a magány pókja
csak üres hálót sző.

Bámulni hallgatag
a semmit egykedvűn várni,
elmerengve hosszan csendben,
s nem toppan be bárki,

mert nincs létra, lépcső
mi ide hozzám felvezet,
elrúgtam, leromboltam rég,
bezártam lelkemet.

Tóth János

Virágkönny

Préselt virág
lapokba zárt könnye,
mely rejtőzik a holt
szirmok alatt,
szinte semmivé lett
gyöngye,
akár a költő s a leírt
gondolat.

Tóth János

"Az idő, mint drága szerető
Kit marasztalnál egyre,
De folyton rohan Ő,
Ráncokat csókol a kezedre.."

Tóth János

 

"Tűnődöm, milyen hatalmas, mily erős a szép zene ereje,
Hisz a poklok fájdalmát mutatja, s a mennyben jársz vele."