Bódai-Soós Judit

A könnyeken túl

Mosoly-kapukon lopja be magát
a tévedések közt botló remény,
karjában vágy pihen
csendjében költemény.

Ölében ringatja álmainkat
deres szívünkbe csókja csal tavaszt,
fényével simogat
és új hitet fakaszt.

Bella Ahatovna Ahmadulina

S mintha üvegből volna könnyem,
olyan súlyosan hullanak
cseppjei, csörrennek a csöndben,
mint földhöz vágott poharak.

Kamarás Klára

Ez több

Ez több mint szerelem:
Ez gondolat…
Hajnali séta juharfák alatt…
Galambszárny rebben
Párák… permetek…
Hullnak a sápadt őszi levelek.

Aztán a munka… és már odabenn.
A szkenneren fehér cicád pihen…
Megsimogatnám… mégse… nem lehet:
Megérezné a simító kezet:
Felébred, s akkor én is ébredek…

Már reggel van, kinyithatom szemem.
Elmúlt az álom és a gondolat…
A gondolat, mely több mint szerelem…

Tóth Árpád

"csak úgy viszlek szívemben,
mint tárcámban egy képet,
Mit futó pillanatra s nagy ritkán lehet,
Hogy megcsókoljam én, titokban elővenném"...

Kosztolányi Dezső

Gyerekkor

"Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt:
egy ködbe olvadt álom és való,
ha hullt a hó az égből, porcukor volt,
s a porcukor az abroszon a hó."

Francesco Petrarca

Áldott a nap, a hó, az év, s az évnek
ama szaka, órája, perce s egyben
a szép ország is, melyben rabja lettem
két szép szeme bűvös tekintetének.

Kassák Lajos

S ha kívánod
odaadom
mindenem
mert te
egyedül
kárpótolsz
mindenért.

Szeress engem.

Az ég vagyok
s te vagy a napom.

Kun Magdolna

Ölelő szavak

Szavakat keresek. Hálával megírt gondolatokat.
Gyémántkeretbe beleégetett betűformákat.
Olyan szépen és gyengéden elhangzó vallomást,
Melyekre mesék álmodnak tündérszárnyakat.
Halkuló altatót suttogok minden érintésedre.
Fáradttá vált homlokodra hűs tenyerem teszem.
Átélt percek csodáira ezeregy éjszakát karcolok
Hogy minden egyes percét együtt élhesd velem.
Kitárt karral ölellek úgy, ahogyan senkit.
Párnádról elűzöm a rád nehezült kínzó gondokat.
Lelkemmel vigyázlak, hogy ne legyél szomorú,
Mert ha könnyezel, az én szívem is kétfelé szakad.
Tudom, hogy a szeretetem pár csepp a tengerben,
És egy egész élet éléséhez nem lesz mindig elég,
De amíg szemedből rám fénylik az érző tekintet,
Mindig hűséggel vigyázom szemed tengerszínét.

Kormányos Sándor

Nem hallom

Az emlék ma már nem könnytelen,
siratja régi mámor,
mint aszályos nyarak lábnyomát
frissítő furcsa zápor.
Voltak nyarak és sárga őszök,
színtelen napok,
hallgatások és szürke égről
írott kék dalok.
Most keresgélem a tegnapot,
oly hosszú csendbe nőtt,
hogy nem hallom már neszezni
a szétgurult időt.

Juhász Gyula

 

 

Emlék

A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.

Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után!

Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!

 

Anna Ahmatova

"Arcomról a mosoly ledermed.
Ajkam a téli szélbe mártom.
Ma egy reménnyel kevesebb lett,
s eggyel több ének a világon."

Markó Béla

Mint a víz egyre
morzsolsz engem s mint a part
folyton ölellek.

Pej Erika

Lennék...

Lennék napsugár,
mely érinti arcod,

Lennék vízcsepp,
mely mossa alakod.

Lennék szellő,
mely borzolja hajad,

Lennék méz,
mely édesíti ajkad.

S mi minden lehetnék még,
csak azért,
Hogy veled lehessek én,
balga nőszemély.

Kormányos Sándor

Őrzöd-e még?

Még mind ugyanaz, ami szép,
szunnyadó alkonyi rét
cirpelő lágy dala von
fátylat az álmaimon.

Ha szunnyad az alkonyi rét,
suttogok: Hallod-e még?
Hív a varázsa, zenél:
Érzed-e azt, amit én?

Még mind ugyanaz, ami szép?
Látod-e, látom-e én?
Tiszta szemek örömét
őrzöd-e, őrzöm-e én?

Balla Zsófia

Nem akarok semmit.
Állok a közeledben,
beleszagolok a szélbe.
Simogatom a neved.

Markosz Argentariosz

"Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki,

Vágy nélkül csak az isten tud szeretni."

Tóth János

Szavak


Gondolatok törnek ki feltépve a hallgatást,
Szavakká gördülnek, betűgrafittal telnek a lapok,
Létem jövőbe szórja múltam, jelenem, de semmi mást,
Lelkemből papírra kövülnek a halk szakadó sóhajok.
Ha az idő elmorzsolt már hosszú évszázadokat,
S megsárgult lapokkal valaki a szavaimmal idéz,
Láthatja a nekem oly kedves fákat, tájakat,
Talán megsimogat majd a szó Ott, mint puha kéz...

Koltay Gergely

"Csak egy igazi pillanat legyen
melyet régóta kerestem, légy te az, ki lehetnél,
Gyönyörű szerelmem."

Shi-King

Hiába rejteném el
szívemet mások elől,
magam hova rejtőzzek előle?

Illyés Gyula:Emeli...

Illyés Gyula:Emeli...

Emeli - beh gyorsan! - az ősz
a tájat, hűvösül a lég.
Alpesbe tör az ismerős
szerény vidék.

Emelkedünk; nem állja már
november magasát a tölgy,
a lepke, énekes madár.
Ürül a völgy.

Kilép a fenyő; fenyvesek
zúgnak, jégi csókák, sovány
sasok, sirályok lengenek
Ozorán.

Egy helyben állok; szeliden
rakosgatva perc-lépteit
emel az öregség, szivem
emelkedik.    

Hollósy Tóth Klára

A csend érintése

Ezüstös esti csendben
mélázik a lélek,
mikor a napi harc, a gond,
nyugalomra térnek.

Álmok kelnek hosszú útra,
társ: a hold gyenge fénye,
halk ölében ringat az est,
a Csend végtelensége.

Tóth János

 Túl sok ma a világ

Túl sok ma a világ
nyugalomra, csendre vágyom,
lennék elfeledve végre
egy sötét padláson,

mint egy kopott doboz
melyre port ültet az idő,
s fölötte a magány pókja
csak üres hálót sző.

Bámulni hallgatag
a semmit egykedvűn várni,
elmerengve hosszan csendben,
s nem toppan be bárki,

mert nincs létra, lépcső
mi ide hozzám felvezet,
elrúgtam, leromboltam rég,
bezártam lelkemet.

Nagy Bandó András

 Változz át naponta,
de maradj meg ilyennek,
kívánj meg percenként,
s hagyd, hogy megpihenjek!
Lehetsz drága terhem,
de ne légy a terhemre,
engedd, hogy szárnyaljak,
és húzz le földközelbe!

Jagos István Róbert

Napok

karnyújtásnyira vannak tőlem a napok
a kedd a szerda és a péntek
a hétfő magától hagyott ott
a sarkon a lépcsőn még ma sem értem
talán túl csöndes voltam aznap
némán rágtam majd nyeltem a szavakat
nem volt semmi mi visszatarthatott volna
mélyre volt rejtve a szabad akarat.

a csütörtök csütörtököt mondott
túl sokat és túl véreset ontott
- belém

a szombat mint mindig megpihent
nem tört át falakon
nem lőtt le senkit
és nem liheg nyakamba
messze van
keleten

a vasárnapot te vitted el
apró kicsiny zsebedben
szóvirágokat fűztem rá búcsúzóul
talán lesz ki utadba áll
lesz ki koldul majd és lesz
kinek helyettem is fáj

nézd lassan lemegy a nap

Tóth János

Virágkönny

Préselt virág
lapokba zárt könnye,
mely rejtőzik a holt
szirmok alatt,
szinte semmivé lett
gyöngye,
akár a költő s a leírt
gondolat.