Egybeolvadt
Pereg az élet,
elfogynak a napok,
De marad a lélek,
És szemed ragyog...
Búcsúzik a Hold,
És feljön a Nap,
Aztán naplemente jön,
És újra a Hold köszön...
Forog az életünk,
S boldogan élhetünk,
Mert a percek tán elfogynak,
De szívünk már egybeolvadt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése