Zsefy Zsanett: Altató

Altató

 

elnehezült a fáradt test,
pilládra leszállt az est,
de még kikanyarított
egy füzérnyi láncot
a bíborszínű napsugárból.

megrázta haját, és szétszórta
gyémántporát - hogy' ragyog a róna! -
a hegyek felett az egész eget
csillagszőnyeggel terítve be.

pilládra ült az este már,
alkonyt kerget a holdsugár,
az éjszaka éled, a pirkadat vár,
hát aludjál, csak aludjál!

susogó szellő suhanva súgja
szerelmes szívnek mi lehet gondja,
szerenádban dúdolja el:
az est a nappallal egybe kelt...