Szabolcsi Zsóka: Óvjon árnyad

       Zöld lombod takarjon szemérmesen,
     mesélj még mosolyoddal lombkedvesem.
     Versem, dalom, mind tiéd, ha akarod,
     karod helyett öleljen ágotthonod.
     Fészkünk, álmunk óvja nap sugara,
     csillogjon felettünk kék éjszaka.
     Mosson eső, frissítsen harmat hűse,
     vágyódó lelkem szépséged fűtse.
     Egymásba kapaszkodva keljünk útra,
     varázsolj életre újra meg újra.

J .W. Goethe

Te vagy az egyetlen a földön,
Akiért mindent megteszek,
Veled életemet töltöm,
Nem csak a múló perceket.

Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak hű szívet adhatok,
Érzem másé nem lehetsz,
Én is csak a Tied, ha igazán szeretsz."

(Goethe)

Gámentzy Eduárd: Lepke-szonet

Míg ujjaid ölelték apró szárnyát,
Azt hitted nem történhet baj, ha nézed!
Fény felé tartott saját vergődésed,
Láttad kezedben, s fogva tartott vágyát!

És dobtad volna vissza az egekbe,
Engedted volna útjára, csak szálljon!
A fák közé, vagy messze héthatáron,
Hol elrejtőzhet börtönét feledve.

Úgy akartad, mint soha eddig semmit!
Nem gazdagságot, tárgyakat, csak ennyit,
Repüljön újra álmodón, mint régen!

Színes mezőkön virágról-virágra,
Hogy ne maradjatok egymásba zárva,
-Két szárnyaszegett lepke, kint a réten!

T. Fiser Ildikó: Esőcsepp

Ott rezeg a fűszál élén
apró gömbbe zárva
az élet pillanatnyi tánca.

(T. Fiser Ildikó)

Simon András

 Szavakon túli a csend,
melyben összeér a lelkünk,
időtlenné szépül a tér,
ahol összeölelkezünk.

(Simon András)

Váci Mihály

Én is mintha önmagam lennék,
sugárzik bennem néhány emlék,
pedig más vagyok régesten rég,
nem az mi voltam, s mi lehetnék

(Váci Mihály)

Arany-Tóth Katalin

Bármit teszel, mondasz, vagy írsz,
önmagadnak tükröt állítsz.
Minden szavad Te magad vagy,
szíved, lelked Téged mutat.

Gösi Vali: Megkövetem a sorsomat

A sorstól kérni, ha lehet,
én most eléje térdelek,
ha álnokul, önzőn, szertelen'
uralkodott is létemen,
mint a pénzen vett szerető,
ha túl kevés a drágakő.
Eléje tárom lelkemet,
egész fájdalmas létemet -
szerelmet, halált, könnyeket -
kiterítem, mint szőnyeget.

Mi voltam, mindent leteszek,
megköszönöm az éveket,
a könnytől fényesülteket,
s ha fogvacogva kérhetek:
sötétség helyett fényeket,
napfényt, szivárványt, kék eget,
igaz szerelmet, édeset,
gyermekmosolytól fényeset
pőre lelkemért bőven adj! -
így követem meg sorsomat...

Ölelés kéne, hit, remény,
tisztán világló égi fény,
hol ezernyi csillag integet,
és egyik majdan én legyek,
ki átszelem a végtelent,
s felhőkre írva üzenek:
ennyit tehettem, Emberek,
csillaggá égtem értetek,
s hogy könnyű legyen léptetek,
kiterítettem lelkemet.

Balázs László: Persze....

valamennyire
megszelídítettél,
eddig tőled
kaptam a reggelt
most
visszavaduló
szívvel
enyémek az
esték.

Végh Sándor: Töredék

Amit szerettem, megtartom,
amit nem, elfeledem.
A kevés is sok, mit elmondtam,
s mily kevés ahhoz,
mit mondhattam volna!
Miért tenném, miért bántanálak,
zörgő napjainkba költözött a bánat,
meg nem értés kövein botladozunk,
talán utoljára!

Balázs László: Utam...

"Kézfejre kiülő
hozzád simuló lélek
most gyengéden
forró bőrödhöz érek,
finoman húzva,
elfogyón a nyomon
magam arcodra írom..."

Reményik Sándor: Csak egymáshoz

Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karon fogna szépen, szelíden -

Nem is karon, csak kézen fogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig.

Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -

Aki jönne mellettem fő lehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.

Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -

Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánk sugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.

Epstein Ágnes: Emlékek

Múltba vesző pillantások,
puha mohával benőtt
sziklaszív.

A csalóka felszín alatt:
akarat,
erő,
szeretet.

Balla Zsuzsanna

Pillangó vágyam
rád várt, markodban piheg,
így szabad lehet.

(Balla Zsuzsanna)

John Donne: Önkívület

"Mert minden lélek összetett,
S nem ismeri a részeit -
Külön-vegyített lelkeket
A szerelem eggyé vegyít."

Kovács Daniela: Bárhová is nézek

Rólad szól minden gondolatom
Csukott pilláim mögé Te rejtőzöl el
Ott égettelek el retinám falán
Bárhová is nézek, Téged látlak meg.

Nagy István Attila: Várakozás

Várom, hogy megérints,
s felkiáltsanak a tárgyak a szobában:
itt vagyunk mindannyian!
De csak a falióra zenél,
bennem meg térdre bukik
a bizakodás.

Érsek Zsuzsanna: Amikor elmentél

Akkor elkezdtek zokogni a fák.
Fehér könny-szirmukon barna gyászkeret.
Lassú sóhajtással takarták el könnyű léptedet.

Akkor hirtelen hideg lett a szél.
Szivárvány-lelked rebbenése idézte a telet.
Éreztem, ahogy apró tested, testemben megremeg.

Akkor egy pillanattá vált az idő,
és a másodpercmutató
remegve indult tovább,
hogy mutasson valami jelent, jövőt,
hogy a fájdalom lélegzete
képes legyen elhagyni a tüdőt,
hogy a szív ritmusa
tűrje a vonat zaját,
hogy könnyed legyen
harmat a réteken,
hogy mosolyod legyen
a tündöklő napsütés,
hogy hangod legyen
az örök dallam. . .

Mart a nélküledtudat
könyörtelen kínpadján égve
nincs más vigasz. . .

Akkor a hideg szélben zokogtak a fák,
akkor a síró fák közt megjelent a tél,
akkor megnémult a ketyegő idő,
amikor mosolyogva mentél
a fénylő tavaszon át
egy másik végtelenbe.

Nehéz veled...

 

"Nehéz veled boldognak lenni,
de boldogság veled a fájdalom,
a nyíl tud csak így sebezni:
ha mélyebbre engedi az izom,
nem fáj olyan nagyon."

(Váci Mihály)

Hajolj felém...

"Hajolj felém, tanulj meg engem,
próbáld meghallani csepp hangomat,
hogy rám ismerj, ne légy olyan magad,
olyan tökéletesen egymagad,
ha egyszer neveden szólítalak
a föld alatt,
s feléd fordítom sose látott,
igazi arcomat."

(Szabó Magda)

Az igazi szerelem...

Az igazi szerelem
egyetlen biztos
alappillére, ha
megtanuljuk
becsülni
a várakozási
időt…

(Kun Magdolna)

Wass Albert

"Mit csináljak a könnyeimmel,
ha mind egyre csak előtörnek,
mit csináljak a fellegekkel,
ha mindig jönnek, mindig jönnek,
mit csináljak szegény szívemmel,
ha minden fájdalomra vérzik,
mit csináljak a vad szelekkel,
mikor a tavaszomat kérdik,

s mit csináljak az emlékeddel, kedves,
ha feledésbe sohasem enyészik?"

(Wass Albert)

Guillaume Apollinaire

 

Szemed csillogó mély tükrén
Forró szívem vergődik szegény
Megbolondít engem egészen
Ez a fény.

(Guillaume Apollinaire)

Őri István

Ha szerelmed rabja vagy
akkor már nem vagy olyan szabad
bár hiszed: tiéd a világ
oda mész, ahova akarsz
mert nem kell sehova menni
csak Vele lenni
ha szerelmed rabja vagy
lám, mégis milyen szabad vagy
mert neked Ő a világ
bejárhatod egy perc alatt.

(Őri István)

Áprili Lajos

Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó meleg simogatást.   

(Áprili Lajos)

Ágai Ágnes

Szeress! Mélyen és rendíthetetlenül!
Szépen, gyengéden és erősen!
De nézd meg, hogy kit,
Mert a csalódás a földre terít.

(Ágai Ágnes)

Őri István

Varázsolj el engem
takarj be engem
szüntess meg engem
hogy ne legyek én
csak Te - csak Mi.

(Őri István)

Arany János

"Vásár az élet: a földnek lakossa
Lót-fut, könyökli egymást, és tapossa."

(Arany János)

Dsida Jenő

"Csöndbe merülsz, hallgatag vagy,
nem akar a könny fakadni,
sem a szó könnyen szakadni,
mind nagyobb a néma sejtés,
mindig több a mélyre-rejtés,
minden nappal, amit élsz,
több, amiről nem beszélsz."

(Dsida Jenő)

Enyém a reggel ünnepe
A szellő simogató ujjai
A csend csodája
...
S a remény, hogy most is itt vagy

(Tornay András)

Alföldi Géza

Ne keltsétek fel az álmodókat,
amíg álmodnak, addig boldogok.

(Alföldi Géza)

Guillaume Apollinaire

Szemed csillogó mély tükrén
Forró szívem vergődik szegény
Megbolondít engem egészen
Ez a fény.

(Guillaume Apollinaire)   

Road: Szeress még!

És ha elfogysz az ölelésben
Halkan fojts meg a sötétben,
Legyen végtelen nekem az éj...
(...)
Szeretni engem tudnál-e úgy,
Ahogy egyszer én szerettem?
Két karodban, nézd meg, mivé lettem!

Ady Endre

"És, jaj, hiába, mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is."

(Ady Endre)

William Shakespeare

"Mindenkit szeress, ne sokban
Bízz, ne bánts senkit; ellenséged inkább
Féljen, mint hogy legyőzd; barátodat
Szívedbe rejtsd; szidjanak hallgatásért,
Ne beszédért."

(William Shakespeare)

Szabolcsi Erszébet: Néha nekem is...

Szabolcsi Erszébet: Néha nekem is...

Kék asszony sétál felhők partjain...
Néha nekem is szólhat egy dal.
Messzi utak köszönnek vissza
illanó évek álmaival...

Paul Geraldy: Szerelem

Paul Geraldy:  Szerelem  

meghódítani, bírni és megtartani egy lelket,
amely annyira erős, hogy fölemel bennünket,
s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van ránk,
mint nekünk őreá.

Ábrányi Emil (ifj.)

"Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?
De mást nem láttam, csak szép mosolyát.

Rajtam pihent a könny-áztatta szem,
S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem!"

Ábrányi Emil (ifj.)

Ady Endre

"Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:
Szerelmes szívvel, álmodozva járok...
Május sugarát itta bé a lelkem -
Májusi fényben gyógyulásra leltem,"

(Ady Endre)

Koosán Ildikó: Kincsem rejtem

Kincsem rejtem tenyeredbe,
mélytüzű csillag-szemedbe,
szíved legbelső zugába,
rejtem titkok mámorába.

Kincsed rejted szavaimba,
ölelő, erős karomba,
téged vágyó perceimbe,
rejted egész életembe!

Christian Morgenstern: Koratavasz

Nyújtózó nyárfák, rügyet sem nyitók,
fakó ég alján állnak tétován.
Források hangján zengnek a rigók;
a föld pihen, halk vágyak vánkosán.
Felhő-kisértet nyirkos haja leng,
söpri a még csillagtalan homályt,
s az elhanyatló fényen átdereng
hegy, föld s egy álom, részeg és zilált.

Lesznai Anna

"Nem volt csókunk és nem volt ágyunk -
Összeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.

Este volt bennünk és a kertben...
Egymásba mi pihenni tértünk"

(Lesznai Anna)

Szabolcsi Zsóka: Emlékszem ...

Titokzatos éjszaka volt,
a hold az árnyakra hajolt,
harmatot ittak a levelek,
szerelmet súgott a rengeteg,
éledtek erdők ág-bogán
rigók, cinke és csalogány,
szerenádot hozott a szél,
fű közt millió tücsök zenél...
hallgattuk az édes dallamot,
amit a természet suttogott,
a túlpart fái közt kelt a nap,
ébredő lelkekben tűz fakadt,
eljött a reggel, s fényeivel
felragyogott szemünkben a jel,
kéz a kézben, ma is érzem én
túl ezer álom hűlt helyén,
túl száz meg száz megélt csodán,
csalódás, öröm ág-bogán...
hull az idő, a napra éj,
emlékek hálója tűnt szeszély,
rejtélyek rejtik útjaink,
kóborló ősi vágyaink,
s titokzatos-bús éjeken
a csillag, a hold ma is üzen.

József Attila

"Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg."

(József Attila)

Takáts Gyula

"Ha elhagynál te is, már nem tudom,
mi lenne, ami fölemel."

(Takáts Gyula)

Molnár Ferenc

"Minden kis viaszgyertya
 megtanít bennünket arra,
 hogy érdemes egy kis fényért,
 melegért tövig égni, mert a
 kis dolgok fénye az, amely
 széppé, meleggé teszi az életet." 

 (Molnár Ferenc)

Vékony Andor

Messziről jöttem
Ajándékul nyújtom át
Lelkem aranyát

(Vékony Andor)

Iluh István: Sétálok

Megyek a fényrajok
Hulló pihéit szedni
S hallom ahogy
Örvénylik dohog
A súlyos végtelen
Körhintáján
A semmi

Bella István: És szólt a szó

És szólt a hegy:
- Ha alvó kő leszek,
hogy felébredjek,
kezedbe veszel-e?

És szólt a Nap:
- Ha már nappal leszek,
hogy megvirradjak, szemed
fölnyitod-e?

S a csillag szólt:
- Ha már csak fény leszek,
szemhéjad alá, látni
elrejtesz-e?

És szólt a tó:
- Ha tűz gyöngye leszek,
egy fűszál sóhajában
meghallasz-e?

És szólt a szó:
- Ha kucorgó fény leszek,
a szájad szélén, hogy megláss,
egyetlenegyszer kimondasz-e?!

Szent Gály Kata

"Boldog a virág és boldog a levél
Mert igazán virág és igazán levél
És nem akar látszani másnak.
Boldog az ember, ha igazán ember,
És nem ismeri útját a hamisságnak."

(Szent Gály Kata)