Nyújtózó nyárfák, rügyet sem nyitók,
fakó ég alján állnak tétován.
Források hangján zengnek a rigók;
a föld pihen, halk vágyak vánkosán.
Felhő-kisértet nyirkos haja leng,
söpri a még csillagtalan homályt,
s az elhanyatló fényen átdereng
hegy, föld s egy álom, részeg és zilált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése