John Donne: Önkívület

"Mert minden lélek összetett,
S nem ismeri a részeit -
Külön-vegyített lelkeket
A szerelem eggyé vegyít."

Kovács Daniela: Bárhová is nézek

Rólad szól minden gondolatom
Csukott pilláim mögé Te rejtőzöl el
Ott égettelek el retinám falán
Bárhová is nézek, Téged látlak meg.

Nagy István Attila: Várakozás

Várom, hogy megérints,
s felkiáltsanak a tárgyak a szobában:
itt vagyunk mindannyian!
De csak a falióra zenél,
bennem meg térdre bukik
a bizakodás.

Érsek Zsuzsanna: Amikor elmentél

Akkor elkezdtek zokogni a fák.
Fehér könny-szirmukon barna gyászkeret.
Lassú sóhajtással takarták el könnyű léptedet.

Akkor hirtelen hideg lett a szél.
Szivárvány-lelked rebbenése idézte a telet.
Éreztem, ahogy apró tested, testemben megremeg.

Akkor egy pillanattá vált az idő,
és a másodpercmutató
remegve indult tovább,
hogy mutasson valami jelent, jövőt,
hogy a fájdalom lélegzete
képes legyen elhagyni a tüdőt,
hogy a szív ritmusa
tűrje a vonat zaját,
hogy könnyed legyen
harmat a réteken,
hogy mosolyod legyen
a tündöklő napsütés,
hogy hangod legyen
az örök dallam. . .

Mart a nélküledtudat
könyörtelen kínpadján égve
nincs más vigasz. . .

Akkor a hideg szélben zokogtak a fák,
akkor a síró fák közt megjelent a tél,
akkor megnémult a ketyegő idő,
amikor mosolyogva mentél
a fénylő tavaszon át
egy másik végtelenbe.

Nehéz veled...

 

"Nehéz veled boldognak lenni,
de boldogság veled a fájdalom,
a nyíl tud csak így sebezni:
ha mélyebbre engedi az izom,
nem fáj olyan nagyon."

(Váci Mihály)

Hajolj felém...

"Hajolj felém, tanulj meg engem,
próbáld meghallani csepp hangomat,
hogy rám ismerj, ne légy olyan magad,
olyan tökéletesen egymagad,
ha egyszer neveden szólítalak
a föld alatt,
s feléd fordítom sose látott,
igazi arcomat."

(Szabó Magda)

Az igazi szerelem...

Az igazi szerelem
egyetlen biztos
alappillére, ha
megtanuljuk
becsülni
a várakozási
időt…

(Kun Magdolna)

Wass Albert

"Mit csináljak a könnyeimmel,
ha mind egyre csak előtörnek,
mit csináljak a fellegekkel,
ha mindig jönnek, mindig jönnek,
mit csináljak szegény szívemmel,
ha minden fájdalomra vérzik,
mit csináljak a vad szelekkel,
mikor a tavaszomat kérdik,

s mit csináljak az emlékeddel, kedves,
ha feledésbe sohasem enyészik?"

(Wass Albert)

Guillaume Apollinaire

 

Szemed csillogó mély tükrén
Forró szívem vergődik szegény
Megbolondít engem egészen
Ez a fény.

(Guillaume Apollinaire)

Őri István

Ha szerelmed rabja vagy
akkor már nem vagy olyan szabad
bár hiszed: tiéd a világ
oda mész, ahova akarsz
mert nem kell sehova menni
csak Vele lenni
ha szerelmed rabja vagy
lám, mégis milyen szabad vagy
mert neked Ő a világ
bejárhatod egy perc alatt.

(Őri István)

Áprili Lajos

Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó meleg simogatást.   

(Áprili Lajos)

Ágai Ágnes

Szeress! Mélyen és rendíthetetlenül!
Szépen, gyengéden és erősen!
De nézd meg, hogy kit,
Mert a csalódás a földre terít.

(Ágai Ágnes)

Őri István

Varázsolj el engem
takarj be engem
szüntess meg engem
hogy ne legyek én
csak Te - csak Mi.

(Őri István)

Arany János

"Vásár az élet: a földnek lakossa
Lót-fut, könyökli egymást, és tapossa."

(Arany János)

Dsida Jenő

"Csöndbe merülsz, hallgatag vagy,
nem akar a könny fakadni,
sem a szó könnyen szakadni,
mind nagyobb a néma sejtés,
mindig több a mélyre-rejtés,
minden nappal, amit élsz,
több, amiről nem beszélsz."

(Dsida Jenő)

Enyém a reggel ünnepe
A szellő simogató ujjai
A csend csodája
...
S a remény, hogy most is itt vagy

(Tornay András)

Alföldi Géza

Ne keltsétek fel az álmodókat,
amíg álmodnak, addig boldogok.

(Alföldi Géza)

Guillaume Apollinaire

Szemed csillogó mély tükrén
Forró szívem vergődik szegény
Megbolondít engem egészen
Ez a fény.

(Guillaume Apollinaire)   

Road: Szeress még!

És ha elfogysz az ölelésben
Halkan fojts meg a sötétben,
Legyen végtelen nekem az éj...
(...)
Szeretni engem tudnál-e úgy,
Ahogy egyszer én szerettem?
Két karodban, nézd meg, mivé lettem!

Ady Endre

"És, jaj, hiába, mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is."

(Ady Endre)

William Shakespeare

"Mindenkit szeress, ne sokban
Bízz, ne bánts senkit; ellenséged inkább
Féljen, mint hogy legyőzd; barátodat
Szívedbe rejtsd; szidjanak hallgatásért,
Ne beszédért."

(William Shakespeare)

Szabolcsi Erszébet: Néha nekem is...

Szabolcsi Erszébet: Néha nekem is...

Kék asszony sétál felhők partjain...
Néha nekem is szólhat egy dal.
Messzi utak köszönnek vissza
illanó évek álmaival...

Paul Geraldy: Szerelem

Paul Geraldy:  Szerelem  

meghódítani, bírni és megtartani egy lelket,
amely annyira erős, hogy fölemel bennünket,
s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van ránk,
mint nekünk őreá.

Ábrányi Emil (ifj.)

"Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?
De mást nem láttam, csak szép mosolyát.

Rajtam pihent a könny-áztatta szem,
S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem!"

Ábrányi Emil (ifj.)

Ady Endre

"Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:
Szerelmes szívvel, álmodozva járok...
Május sugarát itta bé a lelkem -
Májusi fényben gyógyulásra leltem,"

(Ady Endre)

Koosán Ildikó: Kincsem rejtem

Kincsem rejtem tenyeredbe,
mélytüzű csillag-szemedbe,
szíved legbelső zugába,
rejtem titkok mámorába.

Kincsed rejted szavaimba,
ölelő, erős karomba,
téged vágyó perceimbe,
rejted egész életembe!

Christian Morgenstern: Koratavasz

Nyújtózó nyárfák, rügyet sem nyitók,
fakó ég alján állnak tétován.
Források hangján zengnek a rigók;
a föld pihen, halk vágyak vánkosán.
Felhő-kisértet nyirkos haja leng,
söpri a még csillagtalan homályt,
s az elhanyatló fényen átdereng
hegy, föld s egy álom, részeg és zilált.

Lesznai Anna

"Nem volt csókunk és nem volt ágyunk -
Összeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.

Este volt bennünk és a kertben...
Egymásba mi pihenni tértünk"

(Lesznai Anna)

Szabolcsi Zsóka: Emlékszem ...

Titokzatos éjszaka volt,
a hold az árnyakra hajolt,
harmatot ittak a levelek,
szerelmet súgott a rengeteg,
éledtek erdők ág-bogán
rigók, cinke és csalogány,
szerenádot hozott a szél,
fű közt millió tücsök zenél...
hallgattuk az édes dallamot,
amit a természet suttogott,
a túlpart fái közt kelt a nap,
ébredő lelkekben tűz fakadt,
eljött a reggel, s fényeivel
felragyogott szemünkben a jel,
kéz a kézben, ma is érzem én
túl ezer álom hűlt helyén,
túl száz meg száz megélt csodán,
csalódás, öröm ág-bogán...
hull az idő, a napra éj,
emlékek hálója tűnt szeszély,
rejtélyek rejtik útjaink,
kóborló ősi vágyaink,
s titokzatos-bús éjeken
a csillag, a hold ma is üzen.

József Attila

"Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg."

(József Attila)

Takáts Gyula

"Ha elhagynál te is, már nem tudom,
mi lenne, ami fölemel."

(Takáts Gyula)