Bognár Barnabás: Ha mosolyt hozok...

Bognár Barnabás: Ha mosolyt hozok...


Ha mosolyt hozok a könnyek helyett,
így maradjak meg neked.
Ha csillogóra váltom a szemedet,
így maradjak meg neked.
Ha kezed kezemben megremeg,
így maradjak meg neked.
Ha én melletted állok félve meg,
így maradjak meg neked.
Ha szeretnék együtt félni veled,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok én neked a szeretet,
így maradjak meg neked.
Ha velem a szép még szebbé lehet,
így maradjak meg neked.
Ha te szépnek látod a lelkemet,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok az, aki más nem lehet,
így maradjak meg neked.

Nagy István Attila: Ha most elmennél

Nagy István Attila: Ha most elmennél


Ha most elmennél,
utánad futnának az utak,
az elveszített évek sűrűjében
magára maradna a remény,
s nem volna más,
csak az éjszaka üres csendje,
amely megfojtja a vágyat.

Ha most elmennél,
utánad kószálnék én is,
mert magaddal vinnéd
a keskeny ösvényeket is,
amelyeken elbotorkálok
naponként hozzád.

Csoóri Sándor: Galilei fejszéje

Csoóri Sándor: Galilei fejszéje

Sodródom megint, csúnya és fáradt vagyok.
Egy elhagyott asszony káromkodik, ha meglát.
Egy asszony. Egy anya, akit az óceánok
se tudnának már meggyógyítani soha.
Hiába üzenem neki, hogy szerettem valamikor,
de a pókok azóta behálózták a
mindenséget. Hegytől hegyig, Földbe
tört villámoktól föl a Holdig.
Szegény Galilei is fönnakadt már
hasonló szövevényen. ,,Döntsd el, hogy
ki vagy" - vágták szemébe szigorú papok.
De már késő volt minden válasz.
A dühös lángész magasba dobott egy fejszét,
s a fejsze ott kering azóta is a Nap körül.

Versekből idéztem

Szivembe zártalak, sosem feledlek,
Mindenütt, mindenben téged kereslek,
Mámoros lélekkel átalövezlek.

(Recaizade Mahmud Ekrem)

*

Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott szememben a világ,
fájdalmaink a létezésben,
vagy ép üvegben a szilánk!

(Kiss Dénes)

*

Lehunyt pilláid mögé
rajzoltam kusza álmokat
s hogy megnyugtassalak
szívem dobbanásával
magammá visszhangoztalak.

(Oláh András)

*

Ha nem szeretnél, bárki lehetnék,
s ha nem szeretnélek, nem lehetnél
az egyetlenegy.

(Pethes Mária)

*

Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én ugy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok.

(József Attila)

Márk Miklós: Másik

Márk Miklós: Másik

Emlék...
Lepel alatt ébredő
szárnyszegett pillanat,
nem, nem ismered,
valahogy itt maradt.
Másik történet, mégis
a part ugyanaz,
apró kavicsok, hallgatag
kövek, én is némán
álmodom, majd mozdulok,
s leszek sóhajod része.

Jártál már erre, tudom,
talpad alatt ismerős kövek,
szellő táncol hajadban, majd
utat vág bús kalászok között,
mint halott katonák, úgy fekszenek,
miért megyek?
Hiszen repülni vágyom,
most mégis maradok,
nem, nem álom;
szemenszedett igazság…

Álmod, mint igazgyöngy,
kagyló rejtekében,
ha másik is lesz,
Tied marad!

Versekből idéztem...

Óh, Tavasz, óh, Húsvét,
Emberek ősi biztatója,
Csak azt szórd szét köztünk:
Állandó a tavaszi óra
S ilyen marad.

(Ady Endre)

*

Vedd le polcodról a szerelmes leveleket,

a fényképeket, a csüggedt cédulákat,
hámozd ki önnön képed a tükörből.
Ülj le. Gyönyörködj életedben.

(Derek Walcott)

*

Ha reggel a` szép nap kisüt,
`S mosolyg az élet mindenütt -
Használd a` bájos életet,
Mert változó, `s ritkán nevet.

(Lauka Gusztáv)

*

Idesodródtam,
aranyba, hőbe,
ide az áldott mezőbe.
Semmi bajom,
csak más a tekintetem,
s néha a szívem fölé
téved kezem.

(Nagy László)

*

Szeress! Mélyen és rendíthetetlenül!
Szépen, gyengéden és erősen!
De nézd meg, hogy kit,
Mert a csalódás a földre terít.

(Ágai Ágnes)

*

Varázsolj el engem
takarj be engem
szüntess meg engem
hogy ne legyek én
csak Te - csak Mi.

(Őri István)

*

Idézetek vesekből...

"Találkozás és búcsúzás
az élet annyi csak,
Valaki jön, valaki megy,
S az emlék megmarad."

(Leonard Da Ung)

*

"Karollak, vonlak s mégsem érlek el:
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk"

(Ady Endre - A fehér csönd)

*

"Elérhetetlen marad valami,
valami mindig elérhetetlen marad,
de egyre ismerősebb az út odáig:
mert mindig újrakezdjük,
mert mindig újrakezdjük, és egyre otthonosabb az táj:
térképe testünkre rajzolódik.

A titkok titka ez: az újrakezdés."

(Szilágyi Domokos)

*

"Akit sorsa meg akar tartani
        síriglan-reményben ég el.
 Akit sorsa el akar veszteni:
        megveri tehetetlenséggel."

(Szilágyi Domokos)

*

Nincs remény és
Ő sincs már,
csak a szívem őrzi
vár és vár...

(Crystal)

*

"A hangod akkor legszebb
ha kerete a csöndnek,
a hajad akkor legszebb
ha cseléde a napsugárnak,
az arcod akkor legszebb
ha emlékszem rája sírva,
a sorsod akkor legszebb
ha elszáll mint az ének."

(Weöres Sándor)

*