Ady Endre

Tüzes seb vagyok

Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak.

Lángod lobogjon izzva, fehéren,
Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,
Te vagy a kínom, gyehennám nékem,
Nagyon kivánlak, nagyon kivánlak.

Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,
Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,
Adj kínt nekem, a megéhezettnek:
Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.

Egri Szilvia

Búcsú...

Minket hallgat a csend,

...

Arcomat a fénybe tartom,
De többé fel nem ismered
Azt, akivé temiattad váltam,
Azt az ismerős idegent,
Keresem én is veled mindazt,
Amit teremtettél bennem
- Egy új világ született meg,
Mikor engedtél önmagamnak lennem.

Szemedbe merítem tekintetem,
Pillantásod őszinte, tiszta,
Titkaimat így rejtem el,
Míg könnyeimet bőröm issza.

...

Te léteddel is segítettél élni.
Addig, amíg közelséged védett,
Elfeledtem régen, hogyan is kell félni.

Ó, hogy vigyáz arra ez az élet,
Mindent a boldogok meg ne kapjanak!
Széthullott világom romjain hallgatok,
Semmivé lettem, árnyam sem maradt.

...

Szétszóródom lassan a szélben...    

(részlet)

Komáromi János

Ébredj kedvesem

szelíd szóval rebbentem
eszmélő szemedből az álmod
reggel van kedvesem
reggel van, s kedvesen
csókol újra a szám

mosolyommal fejtem fel
fátyolos álmok szövetét
ébredj fel kedvesem
ébredj, s édesen
nevessen két szemed felém

simogató kezem letörli
az álom sápasztó porát
köszöntlek kedvesem
köszöntlek, s kedvesen
köszön vissza a szád

ölelő karom ad biztonságot
az elszálló álmok helyett
szeretlek kedvesem
szeretlek, s szerelmem
minden álmom után rád talál

Bódai-Soós Judit

A könnyeken túl

Mosoly-kapukon lopja be magát
a tévedések közt botló remény,
karjában vágy pihen
csendjében költemény.

Ölében ringatja álmainkat
deres szívünkbe csókja csal tavaszt,
fényével simogat
és új hitet fakaszt.

Bella Ahatovna Ahmadulina

S mintha üvegből volna könnyem,
olyan súlyosan hullanak
cseppjei, csörrennek a csöndben,
mint földhöz vágott poharak.

Kamarás Klára

Ez több

Ez több mint szerelem:
Ez gondolat…
Hajnali séta juharfák alatt…
Galambszárny rebben
Párák… permetek…
Hullnak a sápadt őszi levelek.

Aztán a munka… és már odabenn.
A szkenneren fehér cicád pihen…
Megsimogatnám… mégse… nem lehet:
Megérezné a simító kezet:
Felébred, s akkor én is ébredek…

Már reggel van, kinyithatom szemem.
Elmúlt az álom és a gondolat…
A gondolat, mely több mint szerelem…

Tóth Árpád

"csak úgy viszlek szívemben,
mint tárcámban egy képet,
Mit futó pillanatra s nagy ritkán lehet,
Hogy megcsókoljam én, titokban elővenném"...