Búcsú...
Minket hallgat a csend,
...
Arcomat a fénybe tartom,
De többé fel nem ismered
Azt, akivé temiattad váltam,
Azt az ismerős idegent,
Keresem én is veled mindazt,
Amit teremtettél bennem
- Egy új világ született meg,
Mikor engedtél önmagamnak lennem.
Szemedbe merítem tekintetem,
Pillantásod őszinte, tiszta,
Titkaimat így rejtem el,
Míg könnyeimet bőröm issza.
...
Te léteddel is segítettél élni.
Addig, amíg közelséged védett,
Elfeledtem régen, hogyan is kell félni.
Ó, hogy vigyáz arra ez az élet,
Mindent a boldogok meg ne kapjanak!
Széthullott világom romjain hallgatok,
Semmivé lettem, árnyam sem maradt.
...
Szétszóródom lassan a szélben...
(részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése