Szakács Zsuzsa

   "Magamban hordom bukásaimat,
mint az izmokat. Ők mozgatnak engem.
Most már örökké együtt reszketünk
a szélben, e hatalmas lélegzetben.

Mondd, hogy nem rontottam el végleg.
Tedd azt az egy szót ostyaként a számba.
Balsorsom az elérhetetlen,
s mert gondolni se tudok másra,

a megvetésre méltó lettem:
semmit se téve mindent elkövettem."