Tóth János

 Túl sok ma a világ

Túl sok ma a világ
nyugalomra, csendre vágyom,
lennék elfeledve végre
egy sötét padláson,

mint egy kopott doboz
melyre port ültet az idő,
s fölötte a magány pókja
csak üres hálót sző.

Bámulni hallgatag
a semmit egykedvűn várni,
elmerengve hosszan csendben,
s nem toppan be bárki,

mert nincs létra, lépcső
mi ide hozzám felvezet,
elrúgtam, leromboltam rég,
bezártam lelkemet.