Tóth János

Szavak


Gondolatok törnek ki feltépve a hallgatást,
Szavakká gördülnek, betűgrafittal telnek a lapok,
Létem jövőbe szórja múltam, jelenem, de semmi mást,
Lelkemből papírra kövülnek a halk szakadó sóhajok.
Ha az idő elmorzsolt már hosszú évszázadokat,
S megsárgult lapokkal valaki a szavaimmal idéz,
Láthatja a nekem oly kedves fákat, tájakat,
Talán megsimogat majd a szó Ott, mint puha kéz...