Elnézegetlek
Elnézegetlek,
ahogy a vak néz,
az ujjaim hegyével.
A hajad gyermeki puha,
de itt ni - sűrűjébe bújnak! -
látom szemhéjamon keresztül is
az első fehér szálakat...
A könnyű ujjak néznek és becéznek:
keményen domborodik a makacs
homlok...
Gyors szikrákként milyen gondolatok
sziporkáznak titkon mögötte?
A szemöldök kötekedő ívét
(és a gonosz ráncot közöttük)
s lehunyt szemeidet,
mint a gyöngéd falevelek,
úgy takarják el ujjaim,
hangtalan beszélgetnek a szemekkel:
legyetek nekem mindig ilyenek,
ilyen tiszták és jóságosak;
te mindig higgy nekem, te arc
az ujjaim alatt;
mert én fedeztelek fel:
egész világ vagy
és gyönyörű.
(Király Zoltán fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése