2013. október 8., kedd

Jagos István Róbert


Napok

karnyújtásnyira vannak tőlem a napok
a kedd a szerda és a péntek
a hétfő magától hagyott ott
a sarkon a lépcsőn még ma sem értem
talán túl csöndes voltam aznap
némán rágtam majd nyeltem a szavakat
nem volt semmi mi visszatarthatott volna
mélyre volt rejtve a szabad akarat.

a csütörtök csütörtököt mondott
túl sokat és túl véreset ontott
- belém

a szombat mint mindig megpihent
nem tört át falakon
nem lőtt le senkit
és nem liheg nyakamba
messze van
keleten

a vasárnapot te vitted el
apró kicsiny zsebedben
szóvirágokat fűztem rá búcsúzóul
talán lesz ki utadba áll
lesz ki koldul majd és lesz
kinek helyettem is fáj

nézd lassan lemegy a nap


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése